bizonyítási eljárás: jogi fogalom, a →per folyamatában a →bizonyítékok fölsorakoztatása. - Aki valamit állít, ill. valamit keresettel igényel, annak kell a bizonyításról gondoskodnia (1526.k. 1.§). Nem szorul bizonyításra: 1) amit maga a törv. vélelmez; 2) az olyan tény, amit az egyik peres fél állít, a másik pedig elfogad, hacsak a jog v. a bíró nem követel mégis bizonyítékot, mint pl. a házassági semmisségi perekben (1526.k. 2.§). - Azt, hogy a bizonyításról valamelyik félnek gondoskodnia kell, a kánonjog úgy fejezi ki, hogy az illetőre hárul a bizonyítás terhe (onus). A perben a terhek különböznek a szorosan vett perbeli kötelezettségektől, mivel ez utóbbiakat szankciókkal lehet sürgetni. A terhek esetében a „szankció” csupán abban áll, hogy nem teljesítésük esetén jogainak gyakorlásában az érintett személyt hátrányok érik. E.P.

Erdő 1991:594.